Az utóbbi időben jelentős Facebook fáradtság tört rám, valószínűleg azért, mert az iWiW korábbi rossz pilanatait idéző hírfolyam kép kezd kialakulni, amikor belépek.

Három alapvető problémám van a Facebook modellel.

1. Kényszeredetten kattintok a vicces videókra és a macskás képekre, ha felbukkannak az idővonalamon - tudom, nem bírom megállni -, így az elvárásaim és a viselkedésem közti különbséget kérem számon a rendszeren. A Facebook algoritmusa képtelen valódi igényeket kiszolgálni, mert nem tudom elmondani neki, hogy mit szeretnék. 

2.  Az ismerőseim többsége egyáltalán nem érdekel, minimális átfedés van köztünk érdeklődésben. Az ismerőseim, kedvelem őket, szuper, hogy vannak, de amikor élvezetes médiáról beszélünk - márpedig a Facebook is valami ilyesmi kellene legyen -, akkor arról a néhány emberről van szó, aki élvezetesen tud pletykálni, az érdekli, ami engem és kiemelt személyes szimpátia van köztünk. Jelenleg a Facebook ezt a finoman rejtett minőséget egyáltalán nem ismeri fel. 

3. Az ismerősi hálózat esetlegessége miatt a legkissebb közös többszörös témák tudnak érvényesülni, akárcsak a TV-ben. A Facebook pontosan ugyanazt hozza online, mint a Fókusz, vagy a Való Világ. Ha gépekkel mérünk statisztikai átlagot esetlegesen összepárosított emberek értékítéleteit vizsgálva, abból valahol érdekes ám mégis kínos tartalmak sorozata jön ki. 

Ha a milliárdokra értékelt Facebook nem képes ezt megoldani és úgy néz ki nem tudja, akkor hamarosan új szelek fújnak majd a közösségi média piacon.