Emberek és nagy emberek
Arrington blogján olvastam egy érdekes posztot, e szerint két nézet harcol egymással a világban. Az egyik - Hegel és Nietzsche után - azt mondja, a világ történelme nem más, mint nagy emberek személyes története. A nagy emberek meghatározzák a korukat, és bárhol, bármikor, bármilyen pillanatban a tevékenységükkel formálják a társadalmakat, amiben élnek.
A másik nézet azt mondja, hogy a nagy emberek a kor termékei, társadalmi, gazdasági változások következményei, akik bár maguk is hatnak ezekre az időszakokra, mégis inkább azok következményei, semmint létrehozói.
Semmi nem méri le annál jobban azt, hogy te melyik híve vagy, hogy az alábbi történetekre milyen magyarázatot adsz.
Akio Morita az 1940-es években hozta létre a Sony-t, amely vezetése alatt 40 milliárdos piaci kapitalizációt ért el, Ő volt Steve Jobs előtt az az ismert karakter, aki tudatosan elutasította a fókusz csoportos vizsgálatokat és hitt abban, hogy az egyéni intuíció és bátorság határozza meg egy cég jövőjét. A Sony Walkman-t, ami a maga idejének iPhone-ja volt, a fókuszcsoportok nem szerették, mégis minden idők egyik legsikeresebb elektronikai terméke lett. Akio lemondása óta a cég értéke visszaesett 28 milliárdra.
Steve Jobs 2 milliárdos piaci kapitalizácóval hagyta ott az Apple-t kirugása pillanatában, amikor néhány évvel később visszatért, a cég alig 1 milliárd dollárral volt értékesebb. Néhány év alatt, az Apple-t a világ egyik legértékesebb cégévé és legértékesebb technológiai cégévé tette.
Bill Gates néhány év alatt a semmiből 2009 környékére 470 milliárd dolláros piaci kapitalizációra tornászta fel a Microsoft értékét. Mióta otthagyta a céget, a cég értéke drasztikusan visszaesett.
Mindhárom emberről egyöntetűen elmondható, hogy kiemelkedő termékeket hoztak a piacra és ami még fontosabb, sorozatban. Szervezetükkel együtt többször egymás után találtak meg olyan szolgáltatásokat és termékeket, amelyek a maguk idejében megjósolhatatlanok voltak és új piacokat teremtettek.
Steve Ballmer és Tim Cook akármennyire tehetséges vezetők, nincs igazi karizmájuk. Az ilyen vezetők jók lehetnek arra, hogy nagy cégeket pályán tartsanak, de az igazi változásokhoz olyan karakter kell, aki képes meggyőzni a környezetét irreális és hülyeségnek tűnő dolgokról.
Eric Schmidt-nek van egy érdekes sztorija Jobs-ról. Eric-nek PHD-je van technológiai területen és az egyik legjobb fejlesztőjével elmentek az akkor még Next-et gyártó Jobs-hoz, akivel elkezdtek vitatkozni programozási kérdésekről. És bár üzleti és fejlesztői szempontból biztosak voltak benne, hogy Jobs-nak nincs igaza, a fickó meggyőzte őket. Amikor lementek a parkolóba, szinte érezték, hogy Jobs az ablakból nézi őket, nehogy meggondolják magukat. Bár akkor valószínűleg tényleg nem volt igaza Jobs-nak, a Next mögött futó kódbázis lett az Apple mai sikerének egyik meghatározó eleme lett. Eric az Apple boltokról is beszélt, amit saját bevallása szerint égbekiáltó marhaság volt létrehozni, mert az Apple-t a saját értékesítői hálózata ellen fordította. Mégis ma ezek a legnyereségesebb boltok az Egyesült Államokban.
Amit Eric és sokan mások nagyra értékelnek ezekben az emberekben, az, hogy képesek egész szervezeteket meggyőzni arról, hogy ismeretlen és veszélyes utakon induljanak el.
Remélem tetszett a bejegyzés, ha igen, nyomj egy like-ot:
Jelenleg a mobil piaci tanácsadással és fejlesztéssel foglalkozó
Endless // Mobil-ban van érdekeltségem.
Jelenleg a mobil piaci tanácsadással és fejlesztéssel foglalkozó
Endless // Mobil-ban van érdekeltségem.
