Nemrég jelent meg egy érdekes írás arról, hogy az utóbbi húsz évben lelassult a divat fejlődése. Nagyjából ennyi ideje nem léptünk drámaian előre öltözködésben, zenében és egyéb kulturális sajátosságokban a világban, nincs egyértelmű határvonal, amely megkülönböztetné a kilencvenes éveket a 2000-es évektől, miközben a század elején kb. 10 évente fordult ki a kultúra mind zenében, mind öltözködésben.

Ennek oka szerintem, hogy az elmúlt 20 év legnagyobb hatású mozgalma a remix kultúra volt. Mivel nagy mennyiségben lett elérhető és felhasználható a 20-ik századi emberiség teljes kultúrtörténete, megszűnt az a fajta izolált alkotási élmény, ami korábban jellemezte a világot. 

 

Sok területen könnyebb ma jó minőségű dolgokat gyártani, mint régen, mert a szükséges tudás és alapanyag rendelkezésre áll az interneten és egyéb digitális csatornákon, adatbázisokon keresztül.

Azonban ez a korlátlan forrásmennyiség mintha kezdené megmutatni ennek a kultúrának az árnyoldalát is. Sokkal egyszerűbb már meglévő kulturális termékek felfedezésével és keverésével eredeti termékeket kreálni. Ezért van az, hogy képesek divatirányzatok pár hónapra felnőni, majd eltűnni, de valódi karakterük erőteljesen megkérdőjelezhető, gyakran az 1900-as évek divatirányzatainak felhasználásából kevert villanások. 

Ugyanez a korlátlan forrás mennyiség és remixelési lehetőség eltéríti a kreatív embereket attól, hogy az interneten elérhető digitális források és alapanyagok helyett olyan dolgokat fedezzenek fel, amely kevésbé a remixelés és inkább hasonlít az eredeti kreatív gyártásra.

Ez igaz a filmre, a zenére, a táncra és az öltözködésre, magára a webes tervezésre és a mobilra is. Forradalmak nehezen nőnek ki a meglévő anyagok keveréséből, ugyanakkor meg tudjuk vele tömni változatosságra törekvő agyakat, ami úgy néz rövid távon jó, de hosszú távon a nagy változások ellenében hat.