A szabad akarat és a szokás hatalma
Eugene Pauly elkapott egy amúgy ártalmatlan vírusfertőzést, amely átjutott az agyi területekre és óriási károkat okozott. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy visszafordíthatatlan agyi károsodást szenvedett, ám Eugene szinte teljesen felépült. Látszólag semmi baja nem volt, tudta, hogy kicsoda, hogy honnan jött, azonban attól a naptól kezdve nem tudott megjegyezni semmit. Sem azt, hogy kivel beszélt pár perccel korábban, hogy mikor evett utoljára, vagy hogy milyen TV műsort nézett egész nap.
Néhány évvel később a feleségével elköltöztek egy új környékre. Mivel nem tudott megjegyezni semmit, nem mehetett ki az utcára, sőt a saját lakása is teljesen idegen volt számára.
A felesége mégis fucsaságokra lett figyelmes. Eugene képes volt arra, hogy kimenjen a konyhába, kinyissa a hűtőt, kivegyen belőle egy szendvicset, majd visszaüljön a helyére anélkül, hogy komolyabban keresgélné akár a konyhát, akár a szobát. Ami még ennél is érdekesebb, hogy néha kiment a lakásból, ám szinte minden alkalommal visszajött anélkül, hogy elveszett volna a környéken.
Mivel ez a fajta memóriazavar nagyon ritka, kutatók elkezdték vizsgálni, hogy miként képes Eugene ezekre a viselkedésekre, ha nem köthető a tudatos és előhívható memóriához. Amit találtak, az megváltoztatta az ember viselkedéséről alkotott alapvető ismereteinket.
Úgy néz ki, hogy a szabad akarat, a döntések és a tudatos viselkedés az agy egy magasan fejlett területéhez köthetőek, ez a terület nagy energia igényű és fáradékony gépezet. A természet úgy oldotta meg ennek a területnek a pihentetését, hogy azokat a viselkedés mintákat, amiket ismétlődően végzünk, átadja egy másik, ősibb agyi területnek, amely onnantól kezdve átveszi a viselkedés irányítását. Ennek a területnek minimális tudatos köze van az énhez, a személyiséghez, vagy a memóriához. Ez a terület irányítja a szokásokat, ha megkapja a jelzést, hogy egy ismétlődő cselekvési sor következik, bekapcsol és onnan kezdve erőszakosan átveszi az irányítást és végrehatja a beidegzett tevékenységet.
Minden ilyen szokást valamilyen jel indít el, emberek, időpontok, szagok, és minden feladat sor végén van egy apró örömforrás, amire az agy vágyik és ami lehetővé teszi az adott viselkedés beidegződését.
Eddig nem is lenne gond, de az agy primitív gépezet, rá van állva olyan jelekre, amelyek könnyedén félrevezetik. Az agy szereti például az édes ízeket és ha valaki minden reggel egy csokival kezdi a napot, pillanatokon belül azon veszi észre magát, hogy reggel az agya teljesen magától - tudatos döntés és irányítás nélkül - vezérel egy olyan viselkedést, ami aztán elhízáshoz, magas koleszterinhez és szívrohamhoz vezethet.
Még ez sem lenne gond, de úgy néz ki, hogy a szokások másik nagy problémája, hogy ha egyszer be lettek programozva, lehetetlen őket törölni, az agy soha nem felejti el az adott viselkedést.
Röviden összefoglalva, amit Eugene megfigyelésével - és más kutatásokkal bebizonyítottak -,hogy minden ismétlődő viselkedés minta magában hordozza a lehetőséget, hogy szokássá válljon. A legfontosabb pedig, hogy amint szokássá vállt, nagyrészt kiesik a szabad akarat irányítása alól. A folyamatosan túlköltésre ösztönző cégek, a szerencsejáték, az alkohol mind erre a területre vezetik az embert. Szokásokat alakítanak ki, amelyek átveszik a szabad akarat feletti irányítást, de ezért nem emlékszel gyakran arra sem, hogy becsuktad-e az ajtót, vagy hol tetted le a kocsit. Az agyad egy olyan területe vezérli a cselekvést, amihez nincs sok közöd.
De van egy jó hír is. Habár a szokások nem törölhetők, tudatosan lehet irányítani, hogy milyen szokásokat veszünk fel, meglévő szokásokat pedig felül lehet írni kemény munkával. A felülírás azt jelenti, hogy ugyanarra a jelre és ugyanarra az örömforrásra más rutint programozunk be. Visszatérve a csokis példához, ha minden reggel amikor a késztetés érkezik, hogy csokit kéne enni, valaki fogja magát, lemegy futni, majd a végén egy power song segítségével adrenalin fröccshöz juttatja az agyát, nagyjából egy hónapon belül az agy már nem fogja tudni, melyik rutint kapcsolja be, végül pedig a többet gyakorolt rutin fog győzni - a futás, vagy rossz esetben a csoki -.
Érdemes ezt a dolgot párszor átgondolni, talán a legfontosabb dolog, amit a magunkról tanulhatunk belőle. Minden aktuálisan rossz szokás korábbi rossz döntések következménye, amelyek automatizálták a viselkedést. Ha szeretnél néhány szokást megváltoztatni, lefordítottam a Power of Habit című könyv erre vonatkozó ábráját. Érdemes megnézegetni és elolvasni a könyvet.
