Doransky - Webes és mobil trendek kihangosítva

February 7, 2010

A táblagépek hajnala

A táblagépek megjelenésével a kritikusok hada állt fel, hogy elmondhassa, neki bizony nem kellenek ezek a gépek, mert túl egyszerűek, nem lehet ratjuk gépelni, rossz az egész. Nem tudom, én valahogy nem érzem ezt.

Csak egy pillanatra próbálj meg elképzelni valós embereket valós szituációkban, nem hozzád hasonló interneten edzett szakembereket, akik napi 10x órát töltenek a "gép" működtetésével, hanem olyanokat, akik nem szeretik a gépeket, nem a gépért magáért gépeznek, egyszerűen csak használják akkor, ha épp idejük van, valamire ami kikapcsolja őket és boldoggá teszi.

Ha megnézel egy átlagos embert, hogy mit csinál a géppel, akkor a következőt találod - tudom nem reprezentatív, de én ezt látom -, az idősebb generáció képeket néz, esetleg játszik, a fiatal generáció médiát fogyaszt, közösségi médiát figyel és játszik.

Apám csak sakkozik. Kell neki egy ilyen táblagépnél több?
A nagynéném állandóan a képeket mutogatja a gépen, vett egy iPhone-t, azon gyönyörűen berendezve ott van minden. Kell neki egy táblagépnél több?
A feleségem esténként bekapcsolja a laptopot, megnézni az iwiw-et, megnézi a facebook-ot, hallgat egy kis zenét a Youtube-on, megnézi az aznap neki küldött 4-5 emailt és kész. Kell neki egy táblagépnél több?

Szerintem egy kissé túlértékeljük a mélységet, amit az informatikától elvár az átlagember.

Amikor a konzol helyett először jelent meg a GUI, a grafikus interfész, óriási hisztéria volt a keményvonalas programozók között, hogy semmi értelme nincs a dolognak, mert csak lassítja a munkát. Nekik valóban. Ülj le egy keményvonalasabb programozó mellé és látni fogod, hogy parancssorból gépelve sokkal gyorsabban csinál meg rengeteg műveletet, mint egy átlagfelhasználó az ablakok tologatásával, mégis emberek milliói számára a grafikus interfész korlátozó sutasága nyitotta ki az informatika lehetőségeit. Azért vagyunk ott ahol vagyunk, mert ez megtörtént. A most fanyalgó "profik" többsége se lenne profi sehol, ha ez a "korlát" nem jelent volna meg.

Amikor az érintőképernyős iPhone bejött ugyanez a fanyalgás ment a Blackberry/Nokia tulajok részéről, hogy billentyű nélkül nincs élet a telefonon. Többségük azóta már iPhone tulaj lett, vagy egy hasonló érintőképernyős telefon tulajdonosa, mert kiderült, az érintőképernyő sokkal több előnyt hordoz magában, mint amennyi hátrányt és valójában az ember a telefonon amúgy sem ír annyit.

Most itt vannak a táblagépek. A profik fanyalognak a korlátozás és az egyszerűség miatt. Hogy ha a mi időnken ilyen gépek lettek volna, soha nem tanultunk volna meg programozni, tervezni, internetet építeni. Ennél arogánsabb gondolatot régen hallottam egyébként. Retardált hülyének nézi az utánunk következő generációt és elfelejti, hogy amikor mi kaptuk az első gépeket, akkor nem azért fedeztük fel a benne rejlő lehetőségeket, mert úgy voltak tervezve, hanem mert olthatatlan kiváncsiság volt bennünk a működésükkel kapcsolatban. Akik kíváncsiak, kitalálják, hogy mit kezdjenek vele.

Azt pedig, hogy ezek a rendszerek kinyitják a kaput a digitális olvasás, a magazinok, a multimédiás tartalmak és a programok felé, mindenki alulbecsüli. Az embereknek egy kérdésektől mentes interfész kell, ahol az emberek többsége hajlandó fizetni azért, hogy egymaga elboldoguljon a felülettel. Hogy egy gombnyomásra ott legyen az új Harry Potter, hogy a legfrissebb sorozatot meg tudja nézni a gépén. És nem, az átlagember nem torrentezi le, tömöríti ki, keresi meg a feliratot, telepíti a lejátszó programot, hogy mindezt megtegye. Az átlagember arra hajlandó, hogy egy gombot megnyomjon, amire az van ráírva "Kell".

Hozzászólások [36]

February 6, 2010

Facebook felületek irányok

Az utóbbi időben a Facebook alap navigáció kezd elmozdulni egy új irányba. Eddig főként a Twittertől szívták le az eredeti ötleteket, mivel azonban a Twitter kb. fél évente dob ki két pixelnyi érdektelen módosítást magából amiatt, hogy annyi rácsatlakozott rendszer van, így a Facebook-nak ideje volt más irányba fordulnia.

Az új irány a Google Reader és a zseniális információ zabálásra tervezett képernyő és persze a Gmail lett. Amit a Reader csapat felismert, hogy a státusz üzenetek - náluk jelen esetben hosszabb bejegyzések - nagyjából hasonló szofisztikáltságú navigációs rendszert igényelnek, mint a levelezők. A középpontban nem a sok érdektelen másodlagos funkció van, hanem az információ feldolgozási panel, amiben fel és le lehet egyszerűen navigálni, a megfelelő tartalmakat lájkolni, stb.

Amiben a státusz üzenetek eltérnek a levelektől, hogy többségük nem neked szól, így a readert úgy építették fel, hogy sok száz cikket tudj nagyon gyorsan átpörgetni. Hasonlóan a Facebook esetében is a bal oldali navigáció kezdi felvenni a Gmail/Greader hangulatát, sőt most már a felhasználó profil oldala is szépen igazodik az alap navigációhoz.

A végeredmény pedig már egy egész levelezős, rss olvasós megjelenés lett. A végén talán még billentyű kombinációkat is bevesznek és végre navigálhatóbb lesz a Facebook ismerősi hírfolyam.

Hozzászólások [5]

January 31, 2010

Közösségi média CRM

A héten jelent meg egy cikk a Computerworld-ben - itt és itt -, ahol Konráddal elemezgettük a vállalatok közösségi média szerepvállalását.

Nemrég beültem a Bazilika melletti kávézóba - arrafelé jártam iskolába, nagyon szeretem a környéket -, ahol általában CEU-s egyetemisták üldögélnek és ahogy mentem el az asztalok között, mindenfelé nézegettem a képernyőket, hogy mit böngésznek és megdöbbentő volt, hogy minden képernyőn nyitva volt a Facebook, az emberek valahogy másodlagos szokásként vették fel, hogy ott vannak ezeken a közösségi rendszereken és folyamatosan követik az ismerősök apró cseprő dolgait. Persze mellette tanulnak, olvasnak, beszélgetnek, de a háttérben folyamatosan ott van az ismerősi hálózat aktivitása. És a nagy része ezeknek az aktivitásoknak külső linkekre mutat. Masszív figyelemről van tehát szó, ami aranybánya lehet a fejlesztők számára.

Ha ez a trend kiterjed, akkor a következő nagy kihívás az lesz a cégeknek, hogy ki tud minél több hasznos egyedi látogatót lehozni ezekről az oldalakról a saját rendszereibe, mert jelenleg még főként csak az alkalmazások tudnak elkapni magunkak ilyen mennyiségű figyelmet.

A közösségi rendszerekben a kisvállalatok már régóta bent vannak - ha nem túl tehetségesek is - és próbálják felfejteni azokat az üzleti modelleket, amik lehetővé teszik számukra, hogy igazán nagy erőforrások nélkül növekedjenek, a nagyvállalatok számára azonban ez a közeg még sokszor mindig problémás határeset, a vadnyugat, ahová ha bemerészkednek könnyen megégetik magukat.

De az emberek ott bent is beszélgetnek a termékekről, cégekről és szolgáltatásokról, ezért azoknak, akiknek nagy számban vannak ügyfeleik és ezek talán még kedvelik is a céget - bármilyen oknál fogva -, fontos, hogy részt vegyenek a párbeszédben. Ahogy látom, mennyi cég tendereztet, akar megjelenni valamilyen formában a közösségi médiában, ez az év az, amikor már tudják, hogy akarják, de még nem, hogy miként.

Ma két elfogadott útja van a közösségi média jelenlétnek, az egyik a profilokon keresztül történő jelenlét - csoportokkal, oldalakkal megspékelve -, a másik az alkalmazások segítségével. Az előbbit céges kommunikációra használják többnyire, az utóbbit pedig kampányok támogatására.

De a közösségi média jelenlétben ez még csak a kezdet, a fenti aktivitásokkal csak egy nagyon szűk szegmenst lehet elkapni, pont azokat nem, akiket véletlenszerűen, vagy a cégtől teljesen függetlenül beszélgetnek, a közösségi média organikus részét, amely teljesen szabadon növekszik, terjeszkedik és kommunikál a cégtől.

Egyesek CRM-ként fogják megközelíteni ezt a területet, mások speciális szolgáltatásokkal, de az biztos, hogy még nagyon az elején vagyunk a történetnek.

Filed under // computerworld crm facebook twitter

Hozzászólások [0]

January 22, 2010

Vaszily Miklós és Novák Péter az Origo élén

Vaszily Miklós több nem display alapú online üzleti modell kiépítésénél és ipari működtetésénél van/volt jelen. PoMo és a Bookline jut eszembe így hirtelen. Novák Péter pedig az egyik legtöbbet látott és legnagyobb munkabírású operatív vezető a hazai online piacon, aki az elmúlt években testközelből figyelte a Kirowski ipari pletykák szerint 10 millió euro nagyságrendű Isobar-os csatlakozását.

Az Origó az egyik olyan online hazai médiavállalat, amelyik szinte kizárólag a display hirdetési piacon volt jelen és erről a piacról tudjuk, hogy komoly gondokkal küzd, jönnek föl azok az alternatív megoldások, leginkább a Google, középtávon pedig a Facebook, amik kifogják a szelet a növekedésből, a válság miatt kevesebb a hirdető és ráadásul az Origó a korábbi sales csapatát szinte egy az egyben felállította.

Az Origót valószínűleg rentábilissá kell tenni - talán az eladásra felkészíteni - ezért úgy döntöttek, hogy ezt most online-ban edzett menedzsmentre bízzák, amit a meglévő erősségek mellett - pl. display - egyébként az alternatív bevételi források feltornászásával lehetne elérni.

Forgalma az Origónak rengeteg van, a legnagyobb veszély, hogy a hazai piac Yahoo-jává válik. Egy gigászi elérést produkáló, de nehezen értékesíthető portfolió, amelyben a relatív pozíciójában folyamatosan gyengülő display dominál. A lehetősége pedig az, hogy mindebből a tényleg gigászi forgalomból kitalálja, hogy hogyan lehet alternatív üzleti modelleken keresztül sikeres online üzleti lábakat kiépíteni. Legyen az az iWiW hirdetési rendszerének rendbeszedése, az itthon méltatlanul elhanyagolt affiliate - amit egyébként az Origó a válság előtt be is jelentett -, vagy azok a piaci szegmensek, ahol a Sanoma, vagy az Index már régóta jelen van - állás, könyvkereskedés, apró, árukeresés, stb. -.

Meglátjuk, eddig izgalmasan kezdődik az év.

Filed under // bookline facebook iwiw novák péter origo pomo vaszily

Hozzászólások [5]

January 10, 2010

Mi kell az iWiW-nek? Üzleti modell.

Ma felmentem az iWiW-re és elkezdtem nézegetni az ismerősök hírfolyamát és azt kell mondjam, nem sokban különbözik a Facebook-tól - sőt kifejezetten versenyképes -, talán annyiban, hogy az iWiW-en a régi ismerőseim vannak fent - kevésbé erős internet felhasználók -, a Facebook-on pedig az újabbak.

Gondolom nem vagyok egyedül, egyetlen dolog zavar továbbra is az iWiW-ben rettenetesen, ez pedig a bannerek. 2010-ben egy hálózat építő oldalon bannerekből bevételt termelni nem azért nagy probléma, mert csak egy-két nagy volumenű kampányt tud kiszolgálni és így valószínűleg a bevétel termelő képessége sem sok, hanem azért, mert drasztikusan lassítja az oldalt és zavarja a felhasználói élményt.

Az iWiW interfész lassú, és ez a lassúság mintha nem is amiatt lenne, mert az oldal lassú, hanem mert van benne két darab giga banner. Ezek elviszik a hasznos területet, ráadásul rendkívül zavaró és ingerlőek, pont annyira, mint amikor TV nézés közben a kutya állandóan felugrik a kanapéra.

Az iWiW-nek ideje lenne kitalálni, hogy miként tudja a bevételeit növelni nem banneres megoldásokból. Egy ilyen lépéssel nagyot léphetne a használhatóság irányába. No meg persze az iWiW beléptetéssel, hazánk online telefonkönyvének az lenne még egy igazán nagy lehetőség, ha Magyarország autentikációs rendszerévé vállhatna.

Filed under // üzleti modell banner facebook hirdetés iwiw online hirdetés

Hozzászólások [11]

January 9, 2010

Android vs. iPhone, avagy miért jött ki a Google saját telefonnal?

A nagy hype és a hamarosan érkező Apple bejelentések kapcsán érdemes egy kicsit elmélázni azon, hogy ki hogyan áll a piacon.

A telefonok funkcionalitásban és minőségben egy szinten vannak. Annak a több száz milliós felhasználói tábornak, amelyik a következő években ilyen telefonokat fog vásárolni, szerintem nincs semmi eltérés. Ami néhány geeknek rosszabb, vagy más, az ezeknek az embereknek teljesen mindegy. GPS, zenelejátszó, film néző, touch screen, stb. Minden adott.

Alkalmazás bolt szempontjából mind a két bolt erőteljesen fejlődik, az iTunes talán egy kicsit előrébb van, de ez a távolság könnyedén behozható.

Amiben a Store valóban előrébb van, az talán a filmek és a zenék, de különböző szolgáltatások ezt is hamar megoldják.

Szolgáltató szempontból sem lesz nagyon különbség, a klasszikus összefogás a szolgáltató és a gyártó között, minden szereplő számára adott, hűség nyilatkozat, kapcsolt szolgáltatások, stb. Az iPhone hamarosan felszabadul, így ezen a téren sem látni nagy különbségeket.

Az Android ingyen van a készülék gyártóknak, nekik a készülékeket kell irgalmatlanul jóra csinálni elviekben és különböző árfekvésű telefonokat gyárthatnak, már ha akarnak. Mindenki azt gondolja, hogy az Android-os telefonok sokkal olcsóbbak lesznek, mint az iPhone, méghozzá azért, mert az operációs rendszert ingyen kapják, így tudnak játszani az árazással. Van azonban ezzel az érveléssel egy kis gond és ezt a gondot úgy hívják, hogy iTunes.

Vegyük úgy, hogy nagyjából mindenki ugyanazokkal az árakkal dolgozik, amikor telefont épít. Mindenkinek ugyanazok a beszállítói, mindenki ugyanazokat a kínai rabszolgákat foglalkoztatja, ebben tehát nincs különbség. A technológia a HTC-nek - Samsung-nak, Motorola-nak, stb. - és az Apple-nek is ugyanannyiba kerül.

Az operációs rendszert a HTC/Samsung/Motorola készhez kapja, az Apple-nek azonban véres verejtékkel meg kell építenie irgalmatlanul megfizetett termék tervezőkkel és dizájnerekkel, akik egymaguk annyit keresnek, mint egy kínai tartomány. Eddig rendben is van, a HTC/Samsung/Motorola nyerésre áll, hiszen nekik ingyen van az OS, a Google és az open source közösség szépen elviszi a hátán az operációs rendszer nyűgjeit, mindenki boldog. Csakhogy van egy kis gond.

Az Apple amikor eladja a telefont, nem fejezi be az eladási folyamatot. Az eladást követően a Store-ból letöltött alkalmazások után az Apple 30%-os részesedést szerez, mostanra valószínűleg már a filmekből és a zenékből is hasonlóan. A 30%-os részesedésnek saját meglátásom szerint pusztán töredékét teszi ki a Store fenntartása, az innen szerzett bevétel döntő többsége nyereségként jelenik meg a cégnél. Ez a nyereség pedig gigászi iramban növekszik.

Egy dolgot kell megkérdeznünk. Vajon mekkora bevétel termel az iTunes? Többet, mint az OS tervezése és fenntartása? A válasz az, hogy biztos és itt kezd a többi gyártó gondban lenni.

Az Apple ugyanis az iPhone árát az iTunes növekedésével együtt nyomhatja lefelé. Minél többen vesznek a Store-ból, annál olcsóbban adhatja a telefont, akár még úgy is, hogy az eszköz beszerzési értéke alatt értékesíti, mert a vásárolt alkalmazásokból, zenékből és filmekből úgyis visszajön.

A többi gyártó ebben a versenyben nem nyerhet, hisz nincs Store-juk, hiába csinálnak jobb készüléket. De vajon jobb készüléket gyárthatnak? Az Apple számára az elsőre átoknak tűnő saját OS - amit a Store-ból finanszíroz - hirtelen egy újabb erősségé válik, az Apple úgy építi a telefonjait, hogy arra gigászi erőfeszítésekkel optimalizálhatja az operációs rendszerét, nincs más gyártó, akinél ennyire egyben lenne a gyártási folyamat és ennek nyilvánvaló előnyei vannak. Annyi biztos, hogy mindenki legalább hasonlóan jó telefonokat tud gyártani.

Steve sajnos ezt nagyon kitalálta, de a dolognak még nincs vége.

Az Android Store a Google kezében van, ha összefog a HTC-vel és egy erős szimbiózist épít ki a gyártóval, akkor meglépheti azt, amit senki más nem tud, együtt letolhatják a telefon árát hasonlóan, ahogy az Apple teszi és nekik még ott van az open source közösség is a hátuk mögött.

Szerintem ezért jött ki a Google mobil. Az ár miatt és ezt az árat a Store fogja eldönteni, ha bejön a modell, akkor az Apple a következő években a béka segge alá fogja lenyomni az iPhone árát, egészen addig, amíg már az óvodában ingyen fogják osztogatni a napköziseknek és ezzel csak egy Store/gyártó egységfront képes felvenni a versenyt, ezt az egységfrontot azonban nem csak egy gyártónak kell alkotnia, ebben sok cég részt vehet.

Filed under // android google htc iphone motorola nexus one samsung

Hozzászólások [15]

January 7, 2010

A jó dolgok máshol történnek

Múlt évben, az SMO-s vita prezentációjában írtam arról, hogy a jó dolgok máshol történnek.

A Google értéke az volt, hogy összefogta és fogyasztható formában a felhasználóknak megmutatta azokat a tartalmakat, amik a weben máshol vannak. Nem kellett infrastruktúrát építeni az anyagok másolására, nem kellet infrastruktúrát építeni az anyagok tárolására - az indexelt szövegen kívül - és ami a legfontosabb, a Google értékén web minőségi fejlődése folyamatosan emelt anélkül, hogy neki bármit kellett volna azon túl tennie, hogy az indexelés sebességét, a lekérdezés gyorsaságát és minőségét folyamatosan javította.

Az egyik legnagyobb rajongója voltam az alkalmazás koncepciónak, amikor elindult a Facebook-on egy-két éve és sokak szemében még most is az egyik nagy játék lehetőség, de én valahogy egyre kevésbé látom értékesnek azt, hogy egy butított javascript interfészt programozzon valaki egy szolgáltatás működtetéséhez, ami lényegében semmi más értéket nem ad hozzá a Facebook-hoz, iWiW-hez, mint azt, hogy egy fejlécet ad hozzá az alkalmazáshoz és a felhasználót a domainen belül tartja. Sokakkal együtt nagyot tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ez a jövő útja és egyre biztosabb vagyok benne, hogy csak egy evolúciós lépés egy olyan irányba, amely modelljében sokkal klasszikusabb, mint azt korábban gondoltuk.

A Google óta tudjuk, hogy a web nagyságainak két fontos sajátossága van:

Kannibalizálják a weben máshol elérhető értékeket és ezeket úgy prezentálják, hogy attól ők maguk lesznek nagyobbak
Ezért cserébe óriási értéket adnak vissza a résztvevőknek és egy nagy, a többség számára nyertes játékot hoznak létre, egy status quo-t, ami éveken át működteti a táncot

Mi volt a Google játéka? Hogy egy elérhetetlen webet elérhetővé tett a keresője segítségével és forgalmat terel olyan oldalakra, amelyek egyébként soha nem kerülnének a felhasználók látóterébe, legalábbis nem úgy, ahogy most.

A Facebooknak, a Twitternek és ha összekapja magát az iWiW-nek minden esélye megvan, hogy a következő nagy lépés legyen ebben a játékban.

A web a szolgáltatások építésére lett teremtve, rengeteg eszköz, rengeteg megoldás áll rendelkezésre, amivel skálázható szolgáltatások, jól működő felületek építhetőek, rendszerek, amelyek folyamatosan fejlődnek maguktól.

A Facebooknak szerintem óriási teher az alkalmazások működtetése, rengeteg olyan kis apró elem, aminek a működtetésében aktívan szerepet kell játszania, ami közel van hozzá, de valójában nem tud értéket hozzáadni.

A jövő a Facebook számára is máshol van. Kint a weben. A kinti szolgáltatásokban, amik csak arra várnak, hogy csatlakozhassanak rendesen programozható interfészeken keresztül, akik csak arra várnak, hogy a felhasználói adatbázisukat regisztrálják a Connect-en keresztül és óriási értéket teremtsenek a Facebook számára anélkül, hogy annak bármiféle fejfájást okoznának. Vissza kell térni ahhoz a gondolathoz, hogy a jó dolgok mindig máshol történnek és kihasználni az ebben rejlő lehetőséget.

Filed under // facebook google iwiw marketing online marketing smo

Hozzászólások [0]

January 1, 2010

Tablet, trójai faló az App Store-hoz

2010 az App Store éve lehet. Ha Angelday információi pontosak, jövő év elején bemutatják a világnak az Apple táblagépét, ami nem csak azért lesz nagy durranás, mert az Apple csinál egy táblagépet. Sőt, maga a táblagép szerintem önmagában nem jelent sokat, sokkal fontosabb az a tartalom és a szolgáltatás, amit ezen a táblagépen keresztül el fogunk érni és az a modell, ahogy az eszközhöz viszonyolunk. Amiért a Kindle csoda meg tudott történni egy viszonylag egyszerű és buta eszközön. Azért, mert az Amazon hozzáférhetővé tette a világ - na jó az USA - legtöbbet olvasó 5%-nak, hogy könyveket vásároljon egyetlen gombnyomással egy eszközre, ahol rögtön használhatóan olvasni is lehet. Fura mód, ezért az emberek fizetnek. A karácsonyi szezonban - igazából csak egy-két napig - már több könyvet értékesített az Amazon a Kindle-re, mint offline.

Nem tudom elmondani, vagy hangsúlyozni eléggé az App Store modellben rejlő perspektívát, és azért nem tudom, mert az App Store jelenleg egy viszonylag rosszul működő rendszer, így az emberek többsége nem érti, hogy miért lenne akkora nagy szám. Ez a rendszer az egy gombos vásárlással azonban újraírja az értékesítést. Ne legyen senkinek kétsége a felől, hogy a virtuális termékek értékesítésének évtizede elé nézünk.

Virtuális termékek, filmekkel, zenékkel, kapcsolt szolgáltatásokal egybegyúrt élmények, játékok, magazinok, könyvek, alkalmazások, értéknövelt szolgáltatások amelyek megérnek pár forintot az átlagfelhasználó számára. Olyan tartalmak, amit nem néhány nagy üzleti monstrum, hanem tízezernyi vállalkozás állít elő szerte a világon, amelyek némelyike kis kreatív shop Budapesten, némelyike pedig nagy kiadóvállalat New York-ban.

Az Amazon az offline termékek online értékesítésében lett az első, az iTunes és az Apple pedig a virtuális termékek értékesítésében lesz az és ezek a termékek hosszú távon beérhetnek az offline termékek mellé volumenben. Ahogy mozijegyre és DVD-re elköltöttünk X%-ot a keresetünkből, úgy fogunk valószínűleg ugyanennyit és talán még többet is élményekre költeni, amit online, a boltokon keresztül tudunk majd megvásárolni.

Van egy mítosz az ingyenességgel kapcsolatban a weben, ami hamarosan a múlté lesz. A legkártékonyabb ezek közül, hogy az ingyenesség minden szinten és minden szempontból jó dolog. Egyáltalán nem az. Jó amikor egy rohadó filmes iparág blockbustereit töltöm le ingyen, mert túlárazott és irreális áron próbálják meg értékesíteni, de rossz akkor, amikor általam tisztelt emberek szakértelmét nem tudom megvásárolni elérhető áron, mert nincs meg az üzleti modell. Vannak a minőségnek olyan fajtája, aminek pénzre van szüksége. A milliónyi szakértőnek, tehetségnek és előadónak, kiemelkedő minőséget produkáló embernek szüksége van üzleti modellre és ezt a modellt például az App Store hozhatja el.

Szóval visszatérve az Apple gépére. A Kindle egy lebutított számítógép, amely nem számítógépként lett eladva, hanem olvasóként. Az Apple számára az lehet az óriási lehetőség, hogy létrehoz egy gépet, amely az emberek fejében egy általános, tartalom fogyasztásra használt kütyüként tud pozícionáni. Könyv olvasó, film néző, zene hallgató, magazin lapozó, játék gép, stb. Valami amit elsősorban nem azért hordasz magaddal, hogy "alkoss", hanem azért, hogy "fogyassz".

Én nem hiszek gyors evolúcióban, a könyvkiadás, aztán a televízió azért tudott világméretű iparággá vállni, mert rátapintott valamire az emberi viselkedéssel kapcsolatban. Az ember az idejének egy jelentős részében passzív fogyasztásra vágyik. Ami változik, ennek a fogyasztásnak a személyre szabottsága és ebben valóban kezdünk interaktívabbak lenni. Az is változik, hogy kiknek a tartalmait szeretnénk fogyasztani, de az ember nem változik, az időnk egy jelentős részében - mozgás közben, este a kanapén például - fogyasztani, annyi interakcióval, amit egy érintőképernyő bőven ki tud szolgálni. Az Apple valószínűleg ezt célozza meg és ha sikerül neki, az nagyon sok cégnek lesz jó hír.

Filed under // app store apple iphone islate itunes kindle store tablet

Hozzászólások [6]

December 28, 2009

Egy jótanács 2010-re

Ne tévesszen meg a válság, a válság nem vetette vissza az internet használatot, a válság nem változtatja meg a felhasználói szokásokat, a gazdaság visszafogó hatása nem érvényesül az interneten felhasználói oldalon - kivéve talán a vásárlást -, az internet által elindított evolúciós robbanás tovább folyik háborítatlanul.

És ennek a változásnak a következő lépése a valódi közösségi tér megjelenése lesz.

A közösségi média jelenlét többé nem csak közösségi beszélgetés twitter és Facebook fiókokon keresztül, nem csak image építő Facebook játék, hanem valódi integrálódás a közösségi hálózatba. A cégeknek meg kell tanulniuk az ügyfelekkel kommunikálni a közösségi média térben nagy volumenben, szolgáltatásokat fejleszteni erre a területre és megtanulni üzletileg kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A cégeknek nem kommunikálni kell, hanem integrálódni a közösségi médiába. Integrálódni minden szinten, szolgáltatások, ügyfélkapcsolat, értékesítés, marketing területén.

Ha egyetlen tanácsot elfogadsz tőlem a következő évre, az legyen a következő.

Tegyél pénzt a keresőoptimalizálásba, vegyél fel olyan embereket, mint Longhand, Bánó, Miyazaki, Berényi, Mosquito és a többi guru, pofozd ki a rendszeredet - edm és egyéb szinten is persze -, aztán az egészet tedd egy kicsit félre, ülj le az asztalhoz, fogj egy papírt és képzeld el, hogy mi lenne akkor, ha egyetlen szolgáltatás lenne csak a földön - na jó, kettő -, az iWiW és a Facebook. Nem lenne Google, nem lennének más oldalak, nem lenne semmi más, csak ez a két szolgáltatás.

Képzeld el, hogy milyen felületek kellenének a szolgáltatásodra, milyen üzleti modell kellene a szolgáltatásodba, milyen felületeket kellene kialakítanod, hogy minél jobban ki tudd használni ezeket a rendszereket, miként tud a legtöbb forgalmat terelni az oldalaidra, hogyan tudod minden elemét a lehető legjobban kihasználni.

Vajon milyen lenne egy ilyen világban a piacod? Mi lenne a tökéletes rendszer, ami ebben a világban el tudná kapni a felhasználók figyelmét? Hol lenne, milyen elemei lennének? Gondolkodj ezen egy kicsit.

Nem viccelek. Ebben a világban azok fognak nyerni, akik a fenti dologban nagyok tudnak lenni. A követekző években közösségi médiára optimalizált felületek és rendszerek szerepe elképesztő mértékben nőni fog, kezdj el vele most foglalkozni és csak jól jöhetsz ki belőle.

Boldog Új Évet mindenkinek, izgalmas - és remélem mindenki számára boldogabb - év elé nézünk. :)

Filed under // Berényi Konrád longhand Mosquito seo smo

Hozzászólások [8]

December 21, 2009

Mit jelent a valódi "social"?

Szerintem a következő években valóban elkezdődik azt, amit socialnak tekintünk. Ma a többség egyfajta weboldalnak és weboldalhoz kapcsolódó szolgáltatások gyűjteményének látja a közösségiséget.

Social play, social television, social, social, social.

A valódi social ott kezdődik, amikor egy 20 éve masszívan játszó ember rákattan egy bugos javascriptben megírt RTS játékra, amiben nincs animáció, nincs semmi, ami 15 éve ne lett volna meg hasonló játékban, kivéve azt, hogy az ismerősök, barátok és családtagok is ott vannak, illetve ott van egy csomó idegen, aki szintén játszik.

A social ott kezdődik, amikor az egyik barátom családjában a feleség és a gyerekek is rá vannak kattanva egy 20 éve létező játékra, ahol aratni kell és termelni - Farmville - és ami csak abban különbözik a korábbi játékoktól, hogy ismerősök, barátok és családtagok hívnak meg rá.

A valódi social ott kezdődik, amikor egy barátom napközben tekeri az igát a cégnek, éjszakánként Maffia Wars-ban bandákat épít.

A social ott kezdődik, amikor valaki több mozgóképet néz azokon a linkeken keresztül, amit az ismerősei megosztanak vele a hálózatban, mint a televízión.

A social ott kezdődik, amikor azért kezdünk csinálni dolgokat egyre inkább a weben és a mobilon, mert azok közösségiek.

Ezzel egyre kevésbé csinálunk olyan dolgokat, amik nem közösségiek. A social ott kezdődik, amikor úgy ülünk le a géphez, hogy követjük a barátaink nyomait, ott gyülekezünk, ahol a barátaink gyülekeznek, azzal foglalkozunk, amivel a barátaink foglalkoznak és minden eszközünk megvan ahhoz, hogy lássuk, hogy a barátaink éppen hol vannak és mi is megadunk minden adatot ahhoz, hogy a barátaink tudják, hogy éppen merre járunk és mit csinálunk.

Az ember alapvetően, természetéből fakadóan közösségi lény és mint ilyen, sok esetben fontosabb számára a közösségi lét, mint a személyes adatai. Az ember hajlandó rengeteg dolgot megtenni, hogy közösségben lehessen és ez együtt jár a láthatósággal. Amit a közösségi rendszerek megteremtenek, hogy a webes jelenlétünknek kezd tömege, formája és történetisége lenni és ahogy nézem az embereknek ezzel semmi gondja nincs. Ha a szabadság megmarad, a legtöbb esetben nincs gondunk azzal, hogy mások - leginkább a barátok és családtagok látják, hogy mivel játszunk, mit nézünk, stb. -.

Többé nem elszigetelt rendszerek között ugrálunk, hanem a hálózatunkkal és barátainkkal együtt mozgunk rendszerről rendszerre, alkalmazásról alkalmazásra, filmről filmre.

Hozzászólások [1]

Címkék